Babaház
Küldte: SaPi - FejlesztésSokáig nem húzhatom már, hogy végre leírjam: a Thrillion Kincsei egy ingyenes online babaház is.
Kezdem is egy idézettel egy külsős blogról:
“A TK a tehetségtelen “béna” szerepjátékos szerűségeknek lett kitalálva”
Az illetőnek részben talán igaza van. Valóban nem azoknak a szerepjátékosoknak alkottuk a Thrillion Kincseit, akik később az ő CyberPunk oldalára is regisztrálnak, hanem azoknak a játékra vágyóknak(!), akik szeretnének belekóstolni a szerepjátékba, egy olyan világba, ami egy papír alapú “örökké ilyen a karaktered”-hez képest sokkal rugalmasabb, olyan helyzetekbe, amikor előfordulhat, hogy a karaktere másképp döntene, mint ő maga (és rájönni, mennyire nehéz is néha karakterként reagálni), illetve azoknak a szerepjátékosoknak, akik szeretnének csak úgy ellazulni. Ettől függetlenül én ezekre a “”béna” szerepjátékos szerűségekre” mind büszke vagyok akkor is, ha épp azt hiszik, támadom őket.
Ami viszont igaz, hogy az általa emlegetett szerepjátékosoknak elég nehéz a sorsa. Igen, játszom én is a Thrillion Kincseivel, játékosként is. Épp azért, hogy megtudjam, vajon ha egy erősen megosztó személyiséget alkotó karaktert visz valaki, milyen fogadtatásban részesül. Furcsa, de kilökődik, mert a közösség egy könnyed-lágy babaházra van inkább berendezkedve, és a Barbie-k és Kenek világa valóban a hajszínben, a szemszínben és a ruhában tér csak el egymástól. Izgalmas játékként egyszer fogjatok meg 5 jellemzőt, tűzzetek ki a karaktereteknek egy célt, és próbáljátok meg megvalósítani úgy, hogy erről sosem tértek le! Most adjunk hozzá egy kis adalékot: nem nézzük, ki a partner mögötti játékos! Azt amúgy is csak sörözésnél érdemes, különösen a fiúknak, hogy igen helyes hölgyek közé üljenek le!
Furcsa dolog adminnak lenni. Az a legrosszabb, amikor tudsz valamilyen eseményt vagy fejlesztést előre, de a reakciók miatt nem közölheted. Adminnak mégse jó lenni anélkül, hogy ne játssz! Meg kell ismerned saját játékod úgy is, hogy megnézd, játékosként mit tudnál kezdeni. Legfőbb szabály: más login, más szerep. Ez mindenkire igaz, legyen akár két karakteréről szó, akár az élete és a karaktere közti kapcsolatról (ez utóbbi ugye az OOC-IC dolog).
(Furcsa példa a fentiekre: tekintsük az életemet is egy “login”-nak! SaPi admin karakterrel beléptem a TK-ra, meghozok ilyen-olyan döntéseket, közlök ezt-azt. Kilépek. Ha lemegyek az udvarra, ahol iskolafelújítás zaja zavar, hiába mondom az építőmunkásoknak, hogy “ban”, ugyanúgy dolgoznak tovább. Az is megesik, hogy elolvasom egy saját döntésem, és azt mondom: “ejj, emberként nem értek ezzel egyet ugyan, de adminként be kell tartanom és tartatnom a szabályokat!” További példával élve néha megdöbbennek a találkozókon, hogy valóban én vagyok az, aki SaPi karakterrel ír, és megjegyzik, hogy “de hát Te olyan… ember vagy!”)
Valószínűleg helytelen volt közölni, hogy várhatóan csökken a városok száma. Azóta furcsa fenyegetésben élnek egyesek, és akár adminként, akár karakterként nyilvánulok meg, azt hiszik, támadásból teszem. Ettől függetlenül helytelen lenne szerintem ennek elhallgatása is. Szeretem a visszajelzéseiteket, szeretek veletek élni és veletek gondolkodni. Természetesen a végén nekem kell meghozni a rossz döntéseket is. Azokat is, amik inkább egy babaházra épülnének, karaktereiket féltő, azokat önmagukhoz mérten alakító emberekhez tartoznak (ezért talán kedveltebbek) és azokat is, amik szerepjátékra és az ahhoz tartozó “változik a világ”-dologra épülnek. Megígértem, hogy bármelyik város is tűnik el, a jellegét igyekszünk megtartani. Kárpótlást is írtatok, de nem hiszem, hogy egy kárt lehetne pótolni valami mással (ha leég a lakásom, hiába kárpótol a biztosító, a lakás biztonság érzését akkor is elveszítem részben). Egyetemes jutalmazást javaslok: születésnap környékén minden klán kap +1 Erő bónuszt vagy ha abból már megvan a 6, akkor Ügyességet.
Végül és félkomolyan: néha olvasok olyat, hogy a Thrillion Kincsein csak a barátaim érzik jól magukat. Örülnék, ha ez igaz lenne, mert akkor meglenne a TK szlogenje: “Légy a barátom és Tiéd a világ!” Én is szívesebben vitatkozom a barátaimmal, mert tudják, hogy azért provokálok, mert az érzelmekre hatva előhozhatok mélyebb dolgokat, és el is fogadják ezt.
Kérdés: mi a Thrillion Kincseihez fűződő legjobb és legrosszabb élményed? Miért?
augusztus 24th, 2010 at 20:13
Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy a helyedben nem tudnék nem játszani. Ha játszottunk is, nyilván nem jöttem rá, mert nem kombinálok, csak játszom. Ha volt is, remélem lesz még rá alkalom
Legjobb élmény a TK-val kapcsolatban… Ha egyet kéne megjelölnöm, akkor természetesen az, hogy megismertem a férjem. De az elmúlt hét évben számtalan sírás és meghatódás, barátság és élmény az, amit a TK számlájára írhatok.
A legrosszabbak pedig, kétségkívül azok a félreértések, amik keserűséget hagytak maguk mögött, akár másik userrel, akár adminnal történt ez.
augusztus 24th, 2010 at 20:18
Az emlegetett idézet és blog, beleolvasás után, egy olyan dolog, amelyet szerintem nem feltétlenül szükséges általánosnak venned:) Természetesen ő is csak magából, egy rossz élményből indulhat ki, de valahogy csak létrejött az a sok függő játékos is, nem? ^^ Szerintem ez egyszerűen az adott user személyiségétől függ, hogy a thrillt vagy “kisebb oldalakat” részesít előnyben, hogy az első rossz élmény után, ami előbb vagy utóbb mindenképp eléri, hajlandó-e folytatni. Ha mi itt béna szerepjátékos-szerűségek vagyunk, akkor én bizony ezt büszkén vállalom, mert nekem a thrill az online játékok alfája és omegája:)
Én is kb. 13 évesen kezdtem a játékot, habár néhány évvel korábban, mint az linkelt illető. Eleinte azt se tudtam, mi fán terem a játéktér, és a klánokról is úgy értesültem, hogy egyik szintén kezdő ismerős beszólt, hogy miért nem választok végre egy csapatot, mert mennyire jó bónuszok vannak mindenhol… Aztán szembejöttek az olyan kifejezések, mint előtörténet és reag, és én csak néztem… Talán az egyik legkedvesebb emlékem, mikor először írtam a nagybetűs Játéktérre, az akkori Kevbe, és szinte rögtön volt segítségem, hogy hogy is kellene játszani, legalább azalapvető szabályokat betartva. És bár a “nagyöregek” azt se tudják, ki vagyok, de én büszkén vallom, hogy játszottam már akkor is, velük is ^^
Csalódás… minden kezdőnél van. Nekem az volt, mikor alig pár játék után - sulinetes kockaként -, egyszer csak közölte a rendszer, hogy gent fogok váltani, és a súgó megfogalmazása szerint ugyebár a következő generáció leszármazott lehetett volna. Pedig én pont kitaláltam a tökéletes Előtörténetet, és megleltem a tökéletes Klánt, ahonnan már válasz is jött próbajátékra. És nem volt senki ismerősöm, aki beszólt volna, hogy vigyem tovább nyugodtan a karaktert… Szóval abbahagytam, hatalmas csalódással, na meg nyár is volt, és sulinet mellett törlődött is regisztrációm. Ma már bánom:(
De igazi legeket nem tudnék mondani. 16 évesen jöttem vissza, saját nettel, új lelkesedéssel, mert valahogy eszembe jutott, hogy én régen játszottam ilyesmit… És azóta függő vagyok. Nem vagyok sem aktív, sem jó játékos, és rendszerint azért aggódom, hogy nem vagyok elég jó a velem játszókhoz képest. Az elmúlt ~4 év során nem egyszer tűntem el “végképp”, mert úristen, én ide kevés vagyok, mert másoknak szépen felépített karaktereik vannak, én meg néha még arra se vagyok képes, hogy a gondolataimat tíz sor helyett tizenötben fogalmazzam meg. Ám ezek olyan rossz élmények, amelyek nem magához a játékhoz kötődnek:)
Játékhoz kötődően csak a “szokásos” játékosi rinyák jutnak eszembe, a változások, amiket nem szerettem, a régi dolgok, amiket visszasírok. Kiakadtam, elmentem, visszajöttem. Talán a 120 évnél volt a legnagyobb sértődésem. De itt vagyok, mert nem szabadulok:) És sokkalta több a jó élmény, mint a rossz, megtanultam (talán) fogalmazni, olyan barátokra tettem szert, akikkel a távolság miatt sose ismerkedtem volna meg az oldal nélkül, sőt, még olyan is akad, akivel aztán lakótársakká váltunk, és azóta is közösen építgetjük a karaktereket…
Arról nem is beszélve, hogy pont ettől egyéni az oldal, nem csak IC része van, “tiszta” fórumnál ha épp nincs senki, akkor aztán hiába unja magát az ember. Pont az itt a jó, hogy van CSP is, és ha én csak hőst akarok fejleszteni hónapokig, akkor megteszem. És napi kétszer játszhatok, és nem unatkozom:) Aztán ha ihletem támad, mehetek IC-zni, és nincs ilyen, hogy ha két hétre felszívódok, akkor már meg vagyok fenyegetve fentről, hogy ha nincs reag, törölnek. Nekem máshol ilyenre is volt példa.
Bár nem vagyok aktív, régi résztvevőként sem tartom magam “öreg” játékosnak, sem jónak, de nem egy embert csábítottam ide az elmúlt évek alatt, és bárhol-bárkivel-bármikor hajlandó vagyok leállni vitatkozni, hogy miért is lehet imádni ezt az oldalt. Büszkén vallom magam visszaeső TK-snak. És mekkora élmény még mindig, mikor kiderül egy ismerősről, hogy “Te is játszol? Nem mondod! Ismerlek?”:D
(Ezer bocsánat a hosszú postért, de ez kikívánkozott :$)
augusztus 24th, 2010 at 20:18
Nah olyan se volt még, hogy én írok valahova először, de most ez is meglesz. Először is sajnálom, hogy ezt kell olvasnom, és hogy vannak olyan userek, akiknek az, hogy a karakterek és a való élet különbözik nem egyértelmű. Azért SZEREP játék, hogy belehelyezkedjünk egy időre egy szerepbe, ami nem mi vagyunk, hanem valaki más, esetleg izgalmasabb, szebb jobb, vagy csak egyszerűen más. Egy játékot semmiképp sem szabad összemosni a való élettel. Én is utálnám, ha mondjuk törölnék Pormedret, de csak azért mert klánom profilja erősen a sivatagi jelleghez van igazítva minden szempontból. De ha mégis ezt fogják törölni, akkor alkalmazkodni fogunk hozzá még akkor is ha egy ideig nyavajogni fogunk. Szerintem sokkal jobb, ha ezek a dolgok előre közölve vannak, mert legalább nincs derült égből villámcsapás.
És szerintem nem csak SaPi vagy esetleg az adminok barátai érzik itt jól magukat. Én sem vagyok az, mégis szeretem ezt a játékot annyira hogy az egyértelműen nevezhető függőségnek, és szeritnem ezzel nem vagyok egyedül.
A TK-t pedig tényleg lehet babaházhoz hasonlítani, ugyanis én már a Barbie-babáimmal is fantasy sztorikat találtam ki de azért na. Én látok még olyan játékokat, ami azért nem illik bele ebbe a képbe.
De hogy a kérdésre is válaszoljak:
Legrosszabb:Konkrétat nem tudnék mondani, de általánosságban akkor érzem magam a legrosszabbul, amikor értelmetlen veszekedéseket és hisztiket kell olvasnom a fórumon illetve a játék miatt msn-en. (hangsúly az értelmetlenen, mert van aminek van oka)
Legjobb: Ide meg túl sokat tudnék felsorolni az a baj, és nem tudok közülük választani. De talán az a legjobb hogy itt sikerült megismernem olyan embereket, akikkel később tényleg baráti kapcsolat alakult ki. Konkrét példát ha mondanom kell, akkor a jelenlegi párommal való megismerkedés, ami életem legjobb élményeként is felfogható. *csöpögés-off* A másik legjobb kategória pedig azok a játékok amik nem sablonosak. Én mindig próbálok arra törekedni, hogy olyan játékokat kezdjek el vagy szálljak be, ami valami újat tud mutatni. (Konkrét példa: egy sötételf kislányon való kísérletezgetés a Kísértetház pincéjében, vagy a user által nem ismert halucinogén növénykeverék szívása vizipipából és az ebből adódó dolgok, de ezeken kívül volt még jópár.)
augusztus 24th, 2010 at 20:21
Hopp, ameddig iylen hosszút írtam már megelőztek… Úgyhogy az első mondat storno. XD
augusztus 24th, 2010 at 21:28
A legjobb a medri követség “ostroma”. Azon belül a tk2 első cseles rohama(5 kari, 5 sikeres csel ugyebár) illetve a konyhaork megjelenése.
augusztus 24th, 2010 at 21:28
Nah, én is szeretnék nyilatkozni.
Először is, ami azt a blogot illeti: nem vagyunk egyformák, valakinek ez jön be, valakinek más. Én pl. 14 évesen kezdtem a TK-t, azaz bő 6 és fél évvel ezelőtt, és azóta is hol több, hol kevesebb lelkesedéssel, de játszom. Ugyanakkor többször is próbáltak csábítani asztali szerepjátékra, és bevallom, nekem nem megy egyszerűen. Én úgy érzem jól magam, ha kiírhatom magamból a dolgokat. Itt tanultam meg, hogy a két sorban leírt cselekbést hogyan lehet két oldalon át ecsetelni, és persze fordítva is, hogy mesélős játékban nem írom le két oldalon át, hogy csillan meg a pengén vágás közben a napfény.
Csak egyetlen dolog fájt, ahogy átfutottam az ott írt sorokat -mégpedig az, hogy a játékosokat nevezte az illető bénának, és tehetségtelennek. Ez amellett, hogy az illető szegénységi bizonyítványának ékes bizonyítéka, ráadásul még hazugság is. Az évek alatt a különböző novella és rajzversenyek alatt számtalan tehetséggel találkozhattunk, és abban is bizonyos vagyok, hogy a TK szerepjátékosainak nagyja a maga területén kiemelkedően teljesít (legyen akár ügyvéd, tanár, sportember, vagy csak egyszerűen háziasszony, de még sokáig folytathatnám). Ez volt a léleksimogató rész, legyen magára mindenki büszke.
Ami a Barbie-Ken hasonlatot illeti, azzal egyet kell értenem. Tényleg sok itt a tökéletes karakter. Megértem. Hiszen mindenki olyat akar mutatni, amilyen szeretne lenni. Ez természetes emberi vágy volt mindig is, és lesz a jövőben is. De szerintem ez nem is baj, és az utóbbi időkben azt vettem észre, hogy még az ilyen tökéletes életformáknak is van egy-egy olyan szépséghibája, ami egyedi bájt ad minden egyes karaternek.
És még a kérdésekre válaszolnék. Az első lista, a jó és szép élményeké lesz itt a hosszabb.
A TK-talik hangulata pedig mindig feledhetetlen élmény. 
Ez a játék segített nekem írói “ambícióim” fejlesztésében. Rengeteg barátot szereztem itt, megismertem csodálatos embereket, egyéniségeket, ezáltal sok-sok átbeszélgetett órát. Ez néha nagyon jól tud esni, ha az ember kicsit maga alatt van.
Sokszor már azzal is jól érzem magam, ha én magam nem játszok, de mások játékát olvashatom kikapcsolódásként.
És a végére hagytam, mert nekem ez a legfontosabb: itt találtam meg a páromat, akivel már több, mint 5 éve boldogítjuk egymást, és ez talán nem egyedi eset itt TK-s körökben.
Rossz élményt is mondani kéne? Az is volt, nem is egy. Ami nekem a leginkább fájóbb, és a legtöbb elszontyolodásomat okozó eset volt, az az idei példája annak, hogy egy szép(nek szánt) játékosi összefogásból némi félreértés, egymás mellett elbeszélés miatt milyen galibák keveredtek ki. Pedig máig úgy érzem, hogy a dolog túlságosan fel lett fújva, nem kellett volna ekkora hűhót csapni körülötte.
Ezt leszámítva nekem személy szerint szerencsére soha senkivel nem volt bajom, semmi vita, vagy hasonlók, szóval mázlistának érezhetem magam. De a hisztiket és nyilvános veszekedéseket én is a fejemet fogva olvastam mindig. Ezeket, ha egy kezdő, vagy éppen csak idetévedő ember olvasgatja, meglehetősen rossz képet fest a játékról, arról nem is beszélve, hogy a felekben is felesleges feszültséget generál, aminek többnyire nincs jó vége.
Nah… Most már azt hiszem, kiírtam magamból mindent, ami eszembe jutott.
Elnézést, hogy hosszú lett, és köszi, aki végigolvasta. 
augusztus 25th, 2010 at 00:27
Én amúgy is csak szerepjátékos szerűség vagyok, nekem jó itt.
SaPi jk-ja is tetsik, a régi időket idézi.
Szerintem Kulgarral én aljasabb voltam:)
A városok meg…tulajdonképpen mindegy, játszunk:)
augusztus 25th, 2010 at 01:57
Hmm…most, hogy így elolvastam a postot és a hozzá tartozó kommenteket, nagyon sok szép emlék jött fel bennem.
Én is 13 éves voltam, amikor egy barátom napokig rágta a fülem, hogy regisztráljak, ami végül meg is történt, azóta egyetlen megszakítás nélkül.
Én nem tagadom, tömegkarival kezdtem, csodálatosan elbűvölő elf csajjal, bár a modorában és a gondolkodásában voltak kivetnivalók. Ettől a koncepciótól viszont sosem volt szívem megválni, a mai napig viszem, kisebb-nagyobb változtatásokkal, őrült, magányos időszakokkal, etc.
Szép emlékek…rengeteg van, nem tudnék mazsolázni. Például az első játékom nagyon mély nyomokat hagyott bennem, de ettől függetlenül nekem is rengeteg barát, jóízű beszélgetések. Persze, én is kerültem konfrontálódásba játékosokkal, de mindig igyekeztünk úgy megoldani, hogy az a legjobb legyen, és úgy érzem, sikerült is. Ezen felül a legszebbek, amik egy haló klán újbóli felépítése érdekében történtek, s bár több-kevesebb sikere volt, de nekem nagyon jól esett a userek rá szánt szabadideje, elszántsága, és segítőkészsége.
Legrosszabb élményem pedig…nem érzem úgy, hogy lett volna különösebben rossz élményem itt. Egy volt, ami akkor rosszul esett, bár csak közvetetten volt közöm hozzá, kihatással volt sok dologra a klánéletünkben, aztán rájöttem, hogy ez is hozzátartozik a játékhoz, és azóta már nem neheztelek egyik érintettre sem.
Végezetül pedig, nem tud érdekelni, amit a blogon írtak a TK-ról. Immár sok-sok éve itt vagyok, minden nap, játszok és kommunikálok a userekkel, és nem unok bele. Mindig újítok, mindig eszembe jut egy őrültebbnél őrültebb karakterkoncepció, amitől tudom, sokan még a szemöldöküket is befonják, de rengeteg szép emlékem van ezektől, amikor RT közben meg kellett akasztani a játékot, mert úgy röhögtünk, hogy nem voltunk képesek reagot írni. =)
augusztus 25th, 2010 at 09:33
Most valahol megnyugodtam, hogy messze vagyok még attól a szinttől, amikor életem legeslegfontosabb kérdései lennének a másik blogon az ominózus bejegyzésben és a kommentekben feltettek.
Szerintem felesleges ilyen komolyan venni ezeket. Emberek, role play gaming..szerepJÁTÉK.. nem szabadna elfelejteni ez.
Külsős szemmel bénák vagyunk?-na és, mivan akkor? Játék közben mi jól szórakozunk az a lényeg. kb. ennyi lenne a másik bloghoz, nem éri meg ezzel foglalkozni, majd, ha a kommentelő úr megtanul világosan, érthetően fogalmazni:)
HA még nem mondtam volna: a sok-sok kritika ellenére továbbra is csodálom az AT-et, hogy képesek “kormányozni” a kis univerzumukat és legalább annyira csodálom a kialakuló közösségeket, klánokat, játékosokat, akik a maguk kis szeletével hozzátesznek és egyre bővítik azt.
A babaház-effektus:
Igen, mindenki próbál szép, okos, fiatal és ügyes lenni..Ez egy idő után tényleg unalmas..ezért is van ledér, de csúnyácska self, magányos félelf és piromán karakterem:D
Legjobb és legrosszabb élmény:
Legrosszabb: A kezdetekkor voltak érdekes dolgok első néhány karakteremmel, de valahol az akkori tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy épkézláb játékossá váljak ( tuudom, mi mind béénááák vagyunk:DD leszrom:DD )
Legjobb: A megismert közösség, akikkel azóta mindenféle módon tartom a kapcsolaton. Van közülük, akit bátran nevezhetek barátomnak is.
A játékkal töltött kellemes percek, porszívózás közben a következő reagon agyalás.. a jó hangulat, Greifi utolsó mondatához hasonlatos dolgok…
A napokban másik karakteremmel egy komolynak induló kocsami verekedést poénkodtam el és ez átragadt a többiekre is, mi MSNen baromi jól szórakoztunk.. [remélem Josh is élvezte]
Hirtelen ennyi jutott eszembe, nem túl színvonalas, össze-vissza csapongok..de mivel béna vagyok, nézzétek el:DD