Okuláré
Küldte: SaPi - FejlesztésEgy pár napja érdekes és izgalmas témákat figyeltem meg. Valószínűleg a Játékosok számára ez kevésbé az, ám számunka mindenképpen tanulságos kell, hogy legyen.
1. SZEREPJÁTÉK
A szerepjáték általában azt jelenti, hogy belebújunk valaki más bőrébe, felvesszük annak érzéseit, szokásait, gondolkodásmódját és cselekedeteit, míg mi magunk ők vagyunk, tehát az azonosulás egy fajtájaként is értelmezhető. Gyakran hallani olyat, hogy “XY keveri az IC-t az OOC-vel azért, mert…”. Igazából mivel a Thrillion Kincsei egy gyakorlótér azoknak, akik kipróbálnák a szerepjátékot, ezért a vegytiszta szerepjáték épp úgy idegen tőle, mint az, ha valaki csak önmagát játssza ki. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy többnyire mindenki feladja legalább egyszer a karakteréből eredő IC logikát, és OOC ismeretek vagy kapcsolatok miatt másképp dönt, adott szituációban értelmezhetetlenül cselekszik. Vegyünk is pár példát ennek bizonyítására átírt nevekkel!
Tersus con Irlow egy távolrévi vagányt játszott. Nem törődött azzal, hogy mit gondolnak róla, ő kijátszotta azt, hogy az ő karaktere igenis a Kikötő-negyedből származik és a modora hagy némi kívánni valót maga után. Mivel ez nem a “feladom a karakterem, ha olyan van” játék volt, így rásütötték, hogy bunkó, igaz, aztán egy létrehozott és jól működő klán is igazolja, mennyire bunkó. Az, hogy a fórumra is átviszi azt a habitust, amit elvár, lelkesítően hat általában a többiekre. A kiborult bilikről jelen esetben nem beszélek, nála is volt nem egy… de kinél nem? (Megj.: A ragaszkodás és az átélés miatt érzelem szövődik a karakter és a felhasználó között, már-már az én részévé válik az előbbi, így bizonyos szituációkban a fent említett “useri döntés karakteri döntés helyett” szituáció előállhat (és elő is áll))
Launa de Nimbur átvesz egy harcos klánt. /Társadalomkritika_ON Mivel Magyarország is erősen patriarchális, így egyből minden férfiú úgy véli, Launa képtelen ellátni jól a feladatot, OOC megkérdőjelezik döntéseit, sőt - kemény harcos nevelés ide vagy oda - kezdetekben szembe is szállnak vele IC. A férfi karakterek mögötti játékosok ugyanis képtelenek voltak elszakadni attól a belénk táplált - hibás - képtől, hogy jó vezető csak férfi lehet (sőt, van, hogy ezt az agyban elfogadjuk, cselekedeteinkből mégis más következik). Nagy örömömre Launa mind IC, mind OOC bebizonyította, hogy egy nő(i karakter) is képes legalább olyan jól vezetni egy harcos klánt, mint egy férfi. /Társadalomkritika_OFF
Mi következik ebből? Nem várhatjuk, hogy a karaktereket ha olyan döntéshelyzetbe hozzuk, ami ellen a XXI. századi játékos fellépne, akkor a karakter nem fog. Hiába hisszük azt, hogy - teljesen logikusan - egy monarchiában a király személye tisztelt, ha a XXI. századi demokráciában élő, királyságot elképzelni sem igazán tudó személyek az alattvalók mögötti játékosok. Más példával: hiába mondjuk azt, hogy középkor és az Egyház vagy a Hansa hatalma óriási (ugye mindenki el tudja képzelni?), ha mindezt IC leképezzük, már csak az jön le, hogy az adminok (aka szocialista állam, központi irányítás, tervgazdálkodás, satöbbi) elnyomnak, én pedig lázadok ellene. Épp ezért - és ennek lényegében a megváltoztathatatlansága miatt - sok dolgot át kell gondolni, netán másképp kommunikálni.
2. A VALÓ VILÁG
Most nem az egyik kereskedelmi televízió volt műsoráról írok, hanem arról, hogy a való világ miként hat ránk, miként hat a játékra. Mivel feljebb olvasható, hogy nem tudjuk magunkat teljesen átadni a karakternek, így értelemszerűen behozzuk a saját érzéseinket, a világ eseményeit, a problémákat és az örömöket egyformán, illetve szembesülünk is a világ változásával.
A játék idén 8 éves. 8 éve még nem nőtt szerepjáték minden banneren, ma már körülbelül minden harmadik oldalon találkozunk egy “INGYENES MMORPG! JÁTSZ INGYEN MSOT!” szöveggel vagy egy “INGYENES BRÓSZER STRATÉGIA SZEREPJÁTÉK KÖZÉPKOR KIRÁLYSÁG!” felhívással. Ezért is van az, hogy amikor a játék kezdődött, könnyű volt láttatni: egy értelmezhető alternatívája volt, a Lemuria. Ma már a “zaj” miatt sem könnyű, és ezért mondom, mint pap az imát, hogy ez a “zaj” legjobban azzal szűrhető ki, ha Ti magatok hirdetitek, adjátok át, hogy jó ez, érdemes ide regisztrálni.
A klándíj egy kötelező rossz. Ha lenne alternatívánk rá, miként váltsuk ki, megtennénk. Sajnos nincs. Ebből is adódik, hogy éves szinten egy nem túl nagy összeget (éves szinten ugyanis ez nem nagy) befizettek. Igazából mindig kérdéses az, hogy valóban a pár ezer forint sok, vagy tavalyról idénre a TK1-ről TK2-re váltás tett be, esetleg nem kis mértékben közrejátszott a válság is, és ebből adódóan a rémhíreket és államcsőd szavakat hallva, mindenki kétszer meggondolta, mire és hogyan. Mi továbbra is azon vagyunk, hogy találjunk egy másik biztos forrást, ezzel akár csökkentve, akár megszüntetve a klándíjat.
3. A JÁTÉK
Van időm mostanában bogarászni a fórumokon. Több helyen látom, hogy a régi társaságot és a real-time-okat hiányolják. Alapvetően ezek azok, amikre azt tudom mondani: megértem, hisz a játékhoz játékos kell. Az idő azonban mindenki felett elszáll, változik az élete, és aki gimnazista elsősként kezdte, mára már ő is végzett a főiskolán vagy az egyetem utolsó évében jár. Amire egykor ráértünk, nem biztos, hogy ma is.
Mindig van egy új játékosréteg. A nagyobb baj tán az, hogy az előző, amelyik kilép, ritkán neveli ki azt, a jellemzőbb az, hogy “fél tőle”, ezért letapossa, és míg ő a helyi kakas, úgy az esetleg érvényesülni kívánóval nem foglalkozik, így az távozik. Ám mikor a helyi kakas is, lesz egy betöltetlen űr, a klán kiürül, és csak a fórumok pangó csendje az, mi jelzi: bizony, ha odafigyelünk erre, most lenne legalább 1 lelkes tagunk. Azt pedig szerintem 70-80%-ban mindenki megerősíti, hogy a klánhoz kell a klánvezér - vagy legalább az alvezér - aktivitása. Javaslom épp ezért, hogy próbáljátok meg valahogy felkarolni azt, akit érdemesnek láttok rá, mert ő lehet az, aki később továbbviszi a Ti alkotásotokat.
Ennyi mára a nagy okosság. Mivel ez egyéni szemlélet, lehet vele vitatkozni - sőt, valamilyen szinten mindenképpen kell is -, de talán mindenki talál benne olyat, amitől ő is gazdagodhat. Ha valamit máshogy láttok (vagy netán pont így), nyugodtan osszátok meg kommentben. Fejlesztés az is, ha észben és hozzáállásban fejlődünk.
Köszönöm!
augusztus 17th, 2010 at 15:37
Nagyon sok mindenben egyetértek veled, kedves Sapi.
Tény, hogy, ha nem vezeti valaki az új játékosok kezét, akkor meglehetősen nehezen tud beilleszkedni a játékba.
Játékos szemmel nézve én bizony elég újoncnak számítok,( kicsit több, mint 1 év..) így rengeteg viszonylag friss tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.
Pélául első 1-2 karakteremmel konkrétan szrrá verettem magam kincsvadászaton, nem értettem a dologhoz, elszenvedtem a CsPzéssel is elég rendesen. Kértem segítséget másik játékostól és frankón képen lettem röhögve. Ez van. Aztán fél évig elszórakoztam, mire rájöttem, mi-merre-hogyan. Játéktérre is csak félve írtam. Volt olyan, még Révben, hogy 3-4 reagra nem mozdította a füle botját senki. Pedig történt az is, hogy szembeprovokáltam a Vahadot, Ferrah-t az aktuális mesélőt…Semmi.
És ekkor pár hétre itthagytam az egész cuccot.(végleg kiábrándulva Távolrévből)
Aztán tiszta fejjel, új karakterrel visszatértem.
Végül nagy-nagy szerencsémre összeakadtam a Szellemsárkánnyal, pontosabban Blaise-zel. Felkaroltak, segítettek és elkezdtem tényleg élvezni a játékot.
Itt tartok most, kissé hiperaktívan, lelkesen. Hogy miért is írtam le mindezt?
Úgy érzem, jópár játékos mentalitásával van a baj. Amit Te is említettél, a régiek begyalulják az újakat ( pölö kiröhögnek, ha segítséget kér az ember).
Kell egy stabil és türelmes játékostárs, csapat, aki az újoncok mögé áll.
Végül, ha nem baj egy apró kritika felétek is: Rengetegszer hallottam fórumon a “nem kötelező játszani, nem tetszik, itt lehet hagyni” elvet, amit vallasz/ vallotok. Megértem, nem lehet mindenki igényeit kielégíteni és marha fárasztó lehet a mi nyűgjeinket hallgatni, de, ha újként én ezzel a mondattal találkozom, akkor gondolkodás nélkül itthagyom az egészet. ( mondom ezt úgy, hogy napi sok órát töltök játékkal)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, szép napot, jó játékot!
Éter
augusztus 22nd, 2010 at 23:47
Hmm. Bannerek. Próbáltam már ezer ilyen játékot, egyik sem fogott meg tartósan. Thrill az egyetlen, ahol jól érzem magam évek óta, s nem egysíkú a karakter fejlődési vonala, pl a klasszikus mmorpg-kben ha nem akarsz hentelni sehova nem tudsz eljutni első szintről sem. Így azokat meglehetős gyorsasággal hagytam ott.
Igehirdetés. próbálkozom, sikerült is valakit “beszervezni” pár éve, utána klánvezérségig vitte, de ismerőseim nem kedvelték az efféle dolgokat, így hiába mondtam mi ez, s miért jó, nem kötött. Akinek bejött az egy közös használatú számítástechnikai teremben látta meg, kérdezgetett róla, s amikor megmutattam akkor kedvet kapott hozzá. Mondjuk én is mástól lestem el, ugyanezen intézményen belül, s ragadtam itt vagy ezer éve.
Pénz. Nekem nem probléma, részemről az évi 25k vállalható ezért a kikapcsolódásért, szórakozásért. Szóval kitartok, ezt eldöntöttem már rég, s amúgy is sok számomra értékes embert ismertem meg már itt, így nem fogok váltani sem, amíg van lehetőség. Amúgy is a sok grafika elveszi az élvezetet az ilyen típusú játékoktól, így a minimalizmus különösen kedves benne számomra.